Vége a Németországi életnek.

Janikával mi már itthon vagyunk,pénteken  jöttek ki értünk.Kicsit hosszú volt az út hazáig,mert rossz idő volt utánfutó is volt,és este is volt,mindegy az a lényeg,hogy haza értünk.Janikát megsiratták a Német iskolában,sok barátja volt már,akinek van e mail címe az mind felírta,és mondták,hogy írjunk,nem szeretnék ha a kapcsolat megszakadna,és bár mikor szívesen látnak minket,nagyon szép ajándékot is kapott Janika,nagyon büszkén mutogatta itt az iskolában.Focin is megkapta Janika a mezét amiben versenyzett az összes focis társa alá írta.Na mindegy ez van.Itt is nagyon kedvesen fogadtak minket,a régi sulijába a régi osztályába került Janika vissza,és nagyon örültek a gyerekek amikor megtudták,hogy vissza jön,ez azért mindent kárpótol,az igazgatónővel majd egy órát beszélgettem,és nagyon kedvesen fogadott minket ő is,és mondta,hogy bármikor számíthatunk segítségre.Na ez van.Apuval is meg volt a nagy beszélgetésünk,sok mindenben nincs igaza,de van amiben igaza van azt be is látom,na mindegy ez egy hosszú mese lenne.Szóval,úgy szép az élet ha zajlik,és van mit megoldani.Legalább nem unatkozunk,meg is őrülnék.Na megyek,mert sok sok dolog van.Ja és alig várom a drágaságomat is,hogy haza tudjon jönni.-szegénykém.