Prepubertás (11-12 éves)
Érzelmileg
„A vihar kapujában” – így nevezik ezt a korszakot. Valójában sok tekintetben viharosabb, mint maga a kamaszkor. A prepubertás maga a hirtelen jött káosz. A gyerek érzelmei zűrzavarossá válnak, gondolatai kuszává, rendezetlenné, viselkedése visszahúzódóvá vagy dacosan ellenszegülővé. Az édes, okos, szófogadó gyerek egyszer csak nem mosakszik, szamárfüles a füzete, rossz jegyeket hoz és felesel a nagyival, sőt a szemetet sem viszi le. Pityergős és sértődékeny, tüskés és szófogadatlan. Tör ki a gyerekkorból, mintha az élete függne ettől, és állandóan elbotlik a saját lábában. Már nem vonzza, nem is nyújt a számára elég biztonságot a szabálykövetés; az előző időszakban ez – kognitívan egyfelől, szorongásos alapon másfelől – már jelentősen veszített az értékéből, ahhoz azonban még nem eléggé kamasz, hogy ne rettentse a kisgyerekkor komfortjának elvesztése, így egyszerűen „felborítja az asztalt”, illetve felborítja, újra felállítja, felborítja, újra felállítja… Ez az életkor a kisiskoláskorban stabilizálódott személyiségszerkezet megbillenése: a formáké és működési módoké, a hűvösen tartott érzelmeké és a szabálykövető gondolkodásé éppúgy, mint a kompetenciaérzésé és az én-autonómiáé.
