Mai napi gondolatom

De kár, hogy még nincs szombat délután kb. 6 óra :-(
Hosszú ez a hét nekem, nem soká év végi vizsgák.
Töri és angolból már meg is mondták a tanárok, hogy mik az elvárások.
Pfuuuuuuuuuuuu
Na valamit csak össze hozok.

Következő gondolat

Kövérségről, vagy legalábbis túlsúlyról.
2009 óta én is túlsúlyos vagyok, és az a baj, hogy egyre jobban.
Lassan egy éve kényelmes munkám van, és mellette tanulok is, amit állva nem lehet, tehát sokat ülök, ez által csak jönnek a plusz kilók. Vannak oldalak amik duciknak szólnak, hogy fogadjuk el magunkat stb.. Persze rendben van. De nem hiszem, hogy jól éreznénk magunkat a bőrünkben.

• Nehezen veszem fel a zoknimat.

• Hamar megfájdul a lábam, pedig nagyon szeretek menni, gyalogolni.

• Fáj a gyomrom.

• És bevallom, kicsit frusztráltnak is érzem magam.

Mozognom kell (kellene) 

Napok, hetek, hónapok óta tervezem, de nem tudom elkezdeni, nem tudom, hogy kezdjem.
Úgy gondolom, nem vagyunk csúnyák, nem vagyunk undorítóak, persze lehet túlsúllyal is élni, de biztos vagyok benne, hogy nem egészséges. Hosszú távon nem jó!!!!!!
Valamit tenni kell, hogy ne folyjunk szét!!!!
Nem kell, hogy nádszál vékonyak legyünk, hiszen nem mindenkinek olyan az alkata, de tenni kell valamit, hogy ne kelljen szégyellni magunkat.

Pusszantás
2014. 05.14.

Mai napi gondolatok, röviden

Conchita Wurst........ érdekes jelenség, nem tett jó benyomást rám első látásra, sőt másodikra sem.
A dal nem rossz, persze megérdemelte az első helyezést, de miért kell így kiállni a színpadra?????
Erre a kérdésemre kolléganőm megadta a választ.
- Szilvi, te is most tanulod a Görög drámákat. Tudnod kell, hogy annak idején nem léphetett nő a színpadra, így a szakállas férfiak játszották parókában a női szerepeket.
Én meglepődtem, és ennyi jött ki a számon.
-De Zsuzsi...
Erre ő.
- Jaj, Szilvi, ne legyél már ennyire konzervatív, ez csak színpad.
Mit lehet erre mondani?
Végül is igaza van.
De ettől nekem még borsódzik a hátam a látványtól.
2014. 05. 14.

Át kellene néznem az egész blogomat.
A lényegtelen dolgokat törölni.
Új értelmet adni az egész irományomnak, amihez ihletet ad nagynéném, és kedves kolléganőm, aki író, forgatókönyvíró, és kritikus, jó pár emlékdíjjal a kezében.